A Föld felszínének körülbelül kétharmadát víz borítja. Ezzel összhangban az Európa tengerei összesen körülbelül tizenöt millió négyzetkilométert tesznek ki, ez ötven százalékkal több, mint a szárazföldi területe. Tekintettel a tengeri adatok gyűjtésének magas költségeire, nem meglepő, hogy az óceánfenéknek csak egy töredékét vizsgálták meg eddig. Az árkoktól, amelyek több mint öt kilométer mélyek, a part menti vizekig, amelyek időnként szárazra kerülő, intertidális szegélyeket tartalmaznak, még hatalmas területeket kell felmérni.
Területi és tematikus értelemben is óriási szakadékok vannak a hozzáférhető információkban. Ezen hiányosságok kitöltése elengedhetetlen, mivel a tengeri környezet erőforrásként egyre értékesebbé válik. A hagyományos tevékenységek, például a halászat, a globális kereskedelem, a szénhidrogén -kitermelés és a homokbányászat lehetővé tétele vagy támogatása mellett értékes teret biztosít az ellentmondásos szárazföldi szélerőművek számára. A tengerfenék a napelemekben és a szélturbinákban használt fémek és ritka-földfémek legnagyobb lelőhelye is egyben. Ezeknek a lehető legkisebb környezeti hatással történő bányászata jelentős kihívás.
A tengeri geológiai adatok fontos szerepet játszanak a szennyeződések megelőzésében vagy enyhítésében, valamint fényt deríthetnek a potenciális földtani veszélyforrásokra, mint például a tengeralatti vulkáni kitörések, a viharhullámok, valamint a földrengésekhez és a földcsuszamlásokhoz kapcsolódó cunamik. Nemcsak a nagyon dinamikus partmenti övezetben számítanak, ahol a szárazföldi és a tengeri emberi tevékenységek óriási nyomást gyakorolnak a környezetre, hanem a mély óceánokban is, távol attól, ahol élünk.
Az EGS -ben ezekkel a témákkal a Tengeri geológiai szakértői csoport (Marine Geology Expert Group) foglalkozik.
Az EGDI -ben a tengeri geológiáról számos réteg jelen van, elsősorban az Európai megfigyelési és adathálózatból (Europen Observation and Data network, EMODNET). Lásd például a tengerfenék szubsztrátokat.